Mikor a filoxéra járvány pusztított Magyarországon, egyedül az Alföldi borvidék volt az, ahol a tőkék épen megmaradtak. Ennek az oka a talaj volt, hiszen az Alföldön nagyrészt a futóhomok terjedt el. Mivel ennek a fajta földnek humusztartalma szinte nincs is, így a tőkék biztonságban növekedhettek tovább a járvány ellenére is, kipusztulásról nem számoltak be az akkori gazdák. Ez a homokfajta nagyon ritka. Hátránya, hogy vízgazdálkodása igen silány, így a tőkéknek folyamatos törődésre van szükségük. Az Alföldön az időjárási követelmények nagyon kedveznek a szőlő termesztőknek, így rengeteg gazda termeszt a mai napig szőlőt, ami a későbbiekben eme tökéletes nedűnek, az alföldi bornak az alapanyaga lehet. Azok a szőlőfajták amelyek ezen a területen elterjedtek: a Kövidinka, az Ezerjó, a Kadarka, az Olaszrizling, a Mézesfehér, a Szlankamenka és az Izsáki Sárfehér. A szőlő ültetvényeken a szebbnél szebb tövek egymás mellett sorakoznak, így csodálatos látványt nyújtanak nem csak a borszeretőknek, de még a kirándulóknak is.